Áááááj, ez az utolsó néhány rész...

Így a vége felé egyre inkább következetlen és logikátlan a történet.

Jang úrnő a sok mocsoksága után le lett fokozva ágyassá újra. Ezzel szemben Dong Yi mindentől meg lett fosztva 7 évre, csak mert kiderült, hogy eltitkolta, hogy az az apja, akiről utólagosan bizonyítást nyert, hogy ártatlan. Ez pont olyan, mint amikor valakit azért akarnak száműzni a palotából, mert kiszökött, miközben a király érdekében szökött ki. A különbség csak annyi, hogy míg utóbbi a történet gonosz szereplőinek kívánsága, addig előbbi egy nagyon béna írói húzás.

De mindez semmi ahhoz képest, hogy a legtriviálisabban akkor tudta volna Dong Yi megvédeni a két herceget, ha ő maga lesz a királyné. Ennek ellenére egy nyakatakert, érthetetlen magyarázattal elhárította a királynéi trónra lépést, hogy a nyakába vegyen egy ismeretlen helyről szalasztott, ismeretlen célokkal érkező királynét.

Aztán ennek a kőből faragott királynének a pálfordulása, miután Gümöt el akarta kergetni... És végül még örökbe is fogadja.

És akkor ott van még, hogy egészen pitiáner dolgokat is bizonyítani kell, és még akkor is ott térdepelnek a miniszterek napokig, de hogy Jang Moo Yul-t és azt a pár minisztert kivégezzék, bőven elég volt, hogy a királyné Dong Yi szavainak HITT.

Óóóóóóóóóh, ez a sok örökség egészen elrontja a sorozat első kétharmadának logikusságát, izglmasságát, történetgazdagságát csak azért, hogy még pár résszel hosszabb legyen a sorozat. Kiábrándító.

Ez az 59. rész kétszer olyan hosszúnak tűnik, mint a többi rész.

Az már csak szubjektív magánvélemény, hogy amikor ott van egy ilyen jó király, és lenne hozzá egy kitűnő királyné Dong Yi személyében, akkor kötelességük lenne minél hosszabban a népet szolgálni, nem pedig elköltözni naphosszat szerelmeskedni és a lenyugvó nap fényében sétálgatni.

Nagyon erőltetett ez a királycsere. Simán megtaníthatná a koronaherceget az uralkodásra maga mellé véve, ahelyett hogy 12-13 évesen a maga helyére ültesse és úgy tanítsa.

Arról már ne is beszéljünk, hogy egy 8 éves kisfiút otthagyni a palotában az anyja nélkül... Még akkor is, ha azokban az időkben ez nem volt kirívó eset. Lett is ezért egy rakás érzelmileg bizonytalan barom uralkodó.

A szinkront inkább nem is kritizálom, pedig lenne mit. (Azért nem bírom ki mégse: az egyik részben következetesen bordélynak nevezi a szinkron az ágyas lakhelyét... Ehh.)

Amilyen szépen ért véget a Palota ékköve, ez pont annyira lett elrontva. Nagyon sajnálom. Rossz, rossz, rossz egy ilyen értékes sorozatot így elrontani a végével.



Viszont: köszönöm én is a feltöltéseket, és bocsánat, ha a fentiekkel valakinek a lelkébe gázoltam.