Így a vége felé egyre inkább következetlen és logikátlan a történet.
Jang úrnõ a sok mocsoksága után le lett fokozva ágyassá újra. Ezzel szemben Dong Yi mindentõl meg lett fosztva 7 évre, csak mert kiderült, hogy eltitkolta, hogy az az apja, akirõl utólagosan bizonyítást nyert, hogy ártatlan. Ez pont olyan, mint amikor valakit azért akarnak számûzni a palotából, mert kiszökött, miközben a király érdekében szökött ki. A különbség csak annyi, hogy míg utóbbi a történet gonosz szereplõinek kívánsága, addig elõbbi egy nagyon béna írói húzás.
De mindez semmi ahhoz képest, hogy a legtriviálisabban akkor tudta volna Dong Yi megvédeni a két herceget, ha õ maga lesz a királyné. Ennek ellenére egy nyakatakert, érthetetlen magyarázattal elhárította a királynéi trónra lépést, hogy a nyakába vegyen egy ismeretlen helyrõl szalasztott, ismeretlen célokkal érkezõ királynét.
Aztán ennek a kõbõl faragott királynének a pálfordulása, miután Gümöt el akarta kergetni... És végül még örökbe is fogadja.
És akkor ott van még, hogy egészen pitiáner dolgokat is bizonyítani kell, és még akkor is ott térdepelnek a miniszterek napokig, de hogy Jang Moo Yul-t és azt a pár minisztert kivégezzék, bõven elég volt, hogy a királyné Dong Yi szavainak HITT.
Óóóóóóóóóh, ez a sok örökség egészen elrontja a sorozat elsõ kétharmadának logikusságát, izglmasságát, történetgazdagságát csak azért, hogy még pár résszel hosszabb legyen a sorozat. Kiábrándító.
Ez az 59. rész kétszer olyan hosszúnak tûnik, mint a többi rész.
Az már csak szubjektív magánvélemény, hogy amikor ott van egy ilyen jó király, és lenne hozzá egy kitûnõ királyné Dong Yi személyében, akkor kötelességük lenne minél hosszabban a népet szolgálni, nem pedig elköltözni naphosszat szerelmeskedni és a lenyugvó nap fényében sétálgatni.
Nagyon erõltetett ez a királycsere. Simán megtaníthatná a koronaherceget az uralkodásra maga mellé véve, ahelyett hogy 12-13 évesen a maga helyére ültesse és úgy tanítsa.
Arról már ne is beszéljünk, hogy egy 8 éves kisfiút otthagyni a palotában az anyja nélkül... Még akkor is, ha azokban az idõkben ez nem volt kirívó eset. Lett is ezért egy rakás érzelmileg bizonytalan barom uralkodó.
A szinkront inkább nem is kritizálom, pedig lenne mit. (Azért nem bírom ki mégse: az egyik részben következetesen bordélynak nevezi a szinkron az ágyas lakhelyét... Ehh.)
Amilyen szépen ért véget a Palota ékköve, ez pont annyira lett elrontva. Nagyon sajnálom. Rossz, rossz, rossz egy ilyen értékes sorozatot így elrontani a végével.
Viszont: köszönöm én is a feltöltéseket, és bocsánat, ha a fentiekkel valakinek a lelkébe gázoltam.
-- Edited by trob on Sunday 11th of August 2013 08:23:51 AM
Az elõbbi postot akkor írtam "pihenésképpen", hogy amikor még volt pár perc az 59. részbõl. Na túl vagyok azon is, és most háborog csak igazán a gyomrom. Egy anya, aki így szereti a gyerekét, nem hagyja ott senki másnak. Ehhh. Az írónak vagy gyereke, vagy anyja nincs, csak így tudhatott ilyen marhaságot leírni a forgatókönyvbe.