"A szombat végén pedig, a hét els napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És ímé nagy földindulás ln; mert az Úrnak angyala leszállván a mennybl, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az rizk pedig tle való féltökben megrettenének, és olyanokká lnek mint a holtak. Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr. És menjetek gyorsan és mondjátok meg az tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé elttetek megy Galileába; ott meglátjátok t, ímé megmondottam néktek. És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az tanítványainak. Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az tanítványainak, ímé szembe jöve velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az lábait, és leborulának eltte." (Mt 28, 1-9)
"Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök ln azoknak, kik elaludtak. " (1Kor 15, 19-20)