Virágos gyertyák, avagy egy jó házasság története

To"kei Ferenc utószava a könyvhöz:

A kínai regény, melyet most kézben tart az olvasó, a tizenhetedik században keletkezett, szerzo"je ismeretlen, eredeti címe: Hao csiu csuan, "Egy jó párválasztás története". Nem tartozik a legnagyobb és legrangosabb kínai regények közé, a klasszikus kínai regényírás átlagterméke csak. És mégis: egyike az európai nyelvekre legkorábban lefordított és Európában legsikeresebb kínai regényeknek. Már a tizennyolcadik században két angol, egy francia és három német fordítása jelent meg, azóta pedig a különbözo" nyelvu" új fordítások száma mintegy tizenöt. Ha a mu" tárgyát röviden összefoglaljuk, nem értjük a nagy sikert. Hiszen nem egyéb az egész történet, mint két szerelmes egyesülésének szakadatlan, néha már idegesíto" elhúzódása, a fiatalok gáncsolhatatlan erkölcsének bizonygatása, ami pedig a mi szemünkben a prüdéria határát súrolja. Miért hát a nagy siker? Elegendo" magyarázat volna, hogy a kínai konfuciánus prüdériában gyönyöru"ségét lelte az európai nyárspolgár? A nagy sikernek minden bizonnyal ez is ösztönzo"je volt; de mivel magyarázzuk a regény igazi sikerét: mu"vészileg sikerült voltát, s vele azt a hatást, amelyet ránk, huszadik századi olvasóra is gyakorol?
Az a társadalom, amelyet a regény elénk varázsol, egy patriarkális erkölcsi normák szerint, a család mintájára szervezett patriarkális-bürökratikus társadalom. A két szerelmes boldogságának útjában elso"sorban ennek a bürökratikus rendszernek a korruptsága, züllötsége áll, amit leküzdeniük már csak azért is igen nehéz, mert bennük magukban is ott él a rendszer egyik fontos támasza: a patriarkális erkölcs. A két szerelmes ilyenformán belülro"l, saját ideológiájával akarja leküzdeni a patriarkális konvenciót; s a regény lapjain sehol sem bukkan fel valamely új társadalmi ero", amely más, új rendért szállhatna harcba. A mi regényfogalmaink szerint a két szerelmesnek el kellene buknia, ehelyett azonban minden jól végzo"dik: a császár helyrehoz mindent, megbünteti korrupt hivatalnokait, az erényeseket pedig megjutalmazza. Elrontott, konformizmusba fullasztott regényt olvastunk tehát, vagy netalán közönséges giccset? Semmiképpen sem. Mesét olvastunk.
A patriarkális-bürökratikus kínai társadalom egyik alapveto" jellemvonása volt az évezredes stagnálás. Nemcsak regényünk lapjain, a kínai társadalmi valóságban sem támadt olyan új ero", új osztály, amely ezt az évezredes rendet megdönthette vagy legalább komolyan veszélyezhette volna. A patriarkális család megkövesedett rendjébo"l kitörni csak nagyon kevesen tudtak: városokba sodródott parasztok, csavargók, vándor kereskedo"k, kurtizánok, egyszóval a városi népesség szegényebb rétegei, ám ezek is csak ideig-óráig tudták mego"rizni viszonylagos szabadságukat, mert a patriarkális gazdasággal nem tudtak új gazdaságot állítani szembe, ellenkezo"leg, tulajdonképpen azon élo"sködtek. Viszonylagosan szabadabb mozgásuk azonban alapot nyújtott a kínai regény megteremtéséhez: a városi mesemondásból megszületik a klasszikus kínai meseregény. S mivel a kínai valóság hosszú ido"re megreked a városiasodásnak ezen a korai, kereskedo"i fokán, a klasszikus kínai regény sohasem fejlo"dhetett "nagyrealista" regénnyé, hanem mindig megmaradt a mese közelében, a kópéregény fokán - s a kínai viszonyok között éppen ez népi tartalmának és mu"vészi sikerének titka.
Elindul hát a mese, hogy - ha a valóságban ez lehetetlen - a fantázia szárnyain segítse gyo"zelemre angyalian jó ho"seit az ördögien rosszak felett. A Hao csiu csuan két ifjú szerelmese sohasem akármilyen rosszasággal került szembe, hanem mindig a patriarkális-bürökratikus rendszerrel, amely tehát megcsúfolja és a valóságban nem engedi érvényesülni saját erkölcsi normáit sem. Minden rosszat, amivel ho"seinek meg kell küzdeniük, ez a rendszer támaszt vagy tesz leheto"vé. Ho"seinek erénye, becsületessége,és éleselméju"sége újra meg újra felülkerekedik a gonosz fondorlatokon, de az áskálódás ellenük sohasem szu"nik meg, minden apróság elegendo", hogy újra felüsse fejét. A bravúros meseszövés során a regény szerzo"je a fiatalok önmegtartóztatását végül is leszállítja a patriarkális morál magasságából, és kiderül, hogy tulajdonképpen az utolsó rágalom kivédésére való. A császár aztán helyreállítja becsületüket, o"k egymáséi lehetnek, a rágalmazóknak el kell hallgatniuk. De valóban elhallgatnak-e ezután a rágalmak? A regény szavai szerint igen, de nekünk az az érzésünk, hogy ebben a társadalomban a fiatal szerelmesek továbbra is veszélyben vannak. Tizennyolc fejezeten át azt tapasztaltuk, hogy a gonoszoknak ebben a rendszerben nagy leheto"ségeik vannak, s velük csak a mesés bátorság és emberfeletti okosság veheti fel a harcot, miért venno"k tehát biztosra, hogy a császári intézkedés után ho"seinket mi sem fenyegetheti többé? Így meseregényünk ugyanakkor, amikor meséhez illo"en megnyugtató, optimista megoldást nyújt, érzékeltetni tudja, - magával a mesei megoldással is - a régi kínai társadalom valódi arculatát, valóságos kilátástalanságát is.
Az európai olvasó számára talán a ho"sno", Jégszív kisasszony alakja a legmeglepo"bb. A kisasszony neve nem azt jelenti, mintha fagyos szívu" volna, hanem azt, hogy emberfeletti módon okos. Mint ahogyan népmeséinkben mindig a legkisebb fiúé minden rokonszenvünk, mert hiszen a legkisebb és legelnyomottabb - éppúgy természetes, hogy a patriarkális kínai viszonyok közt egy ezernyi konvencióktól béklyókba kötött fiatal leányról szól a mese, aki ráadásul - mint Jégszív kisasszony - egyedül él atyja házában, kiszolgáltatva még a férfitársadalom hatalmának is. Fo"hivatalnok leánya ugyan, de mivel no", a társadalom elnyomottjaihoz tartozik. Szembeszáll az intézményes elo"ítéletekkel, de mesés tisztánlátásra, rendkívüli csalafintaságra van szüksége, hogy gyo"zedelmeskedjék. Így lett Jégszív kisasszony a keleti mesék nagy tréfacsinálóinak, rokonszenves tolvajainak és más csavaros eszu" alakjainak igen közeli rokona, akiknek szintúgy az a feladatuk, hogy a valóságban rendszerint áthághatatlan falakon éa akadályokon a mese szárnyán átröpítsék a hallgatót.

Könyvismertetőm itt olvasható!

Olvastam, szerintem: 5/5 mert: izzig-vérig romantikus és kaland- regény két olyan eszményi szereplvel akikbo"l ha több lenne, sem mi, sem a világ nem bánná meg.