Nönapra

Szíved dobog, csak pumpálja a vért,
Dolgozik, küzd, mindenki az életért.
Jársz, mozogsz, akár az idö, haladsz,
Vagy talán egy helyben maradsz?
Nem lehet, hisz az élet, az erö
Visz tova, akár egy folyam, mely erös.

Záporként szöknek szemedbe színek,
Megannyi, millió, érdekes jelek,
Alakok, formák gyúlnak ki benne,
Ez is egy csoda, mely elfeledtetett.
Ajkak, melyek mosolyra fakadnak,
S ezzel ezernyi örömet okoznak.

Inyenc formák, alakok és színek,
Rengeteg változat és mind kellemes,
Erös, életadó ragyogó szín,
Akár a szemek apró csillagai,
Melyek olykor csak fel-felvillannak,
Sose alszanak, takarják magukat.

Lágy, finom hullámok és redök,
Játszanak s dolgoznak, akár egy tükör.
Megmutatják, hogy érzed épp magad,
Es elárulják legapróbb gondodat,
De nem mindent árulnak el, csak azt
S annyit, amennyit éppen akkor szabad.

Vidám formák és hasonló színek
Adnak eröt a kiegészítöknek,
S hangsúlyozzák a külsöt, a szépet,
A gyengéd vonalakat és az ívet,
Melyek külön csak egy célt szolgálnak,
De együtt közös jelentést hordoznak.

Igaz mondatok, igaz mosolyok,
Eröt adó, igaz, gyors mozdulatok.
Játék, oly ragyogó, tiszta játék,
Melyek a szemek csatáiban élnek,
Adnak valamit, mindenki felé,
Erös, tiszta jeleket, amit értesz.

2010. március 5-7.

Kiss Csongor