Nyári éjszaka

Egy holdvilágos nyári éjszaka,
Mikor a csillagok sem égnek már,
Egy kihalt parkban sétáltam vele,
Kéz a kézben járkáltunk fel és le.

Nem féltünk, mert ott voltunk egymásnak,
Kölcsönösen hatottunk egymásra,
Mellette mindent elfeledhettem,
Elég volt az, hogy vele lehettem.

Egy pillanatom se telt nélküle,
Nem rá gondolni, csak nem lehetett,
Gondolatomban, sose hagyott el,
Nélküle létezni lehetetlen.

Forró ölelése mindig ringat,
Meleg szíve, érzem, most is dobban,
Engemet átverni sosem tudna,
Tudom, hiszen ezt mindenki mondja.

Magas bükkfa alatt álltunk együtt,
A parkban csak mi voltunk egyedül,
Hirtelen magamhoz szorítottam,
Egymásra néztünk, s szájon csókoltam.

Ez volt életem legels csókja,
Azóta is vágyódom egy újra,
E csókot sose felejthetem el,
Hisz számomra ez felejthetetlen.

Els csókomat sose feledem,
Mint, ahogy t se felejthetem el,
Nekem volt az els, s egyetlen,
Másban megbízni képtelen leszek.

A hajnal ébredt, mikor búcsúztunk,
Egymástól lakásuk eltt váltunk,
Az ablakából még intett nekem,
Szomorú arcát sose feledem.

2007. 03. 12.

Kiss Csongor